22./Két biztos dolog.../

2012. febr. 13. 17:19 - írta Timy21

Sziasztok.:D

Meg is jöttem a frissel. Köszönöm a komikat. ^^

Előre szólok, hogy nem megölni a végén. xD

Jó olvasást nektek.*-*

Timi :)

- Tehát koncertezni van kedvetek... - kezdett bele Nina.

- De te honnan tudsz a koncertről? - kérdezte értetlenül Zayn.

- Hát onnan, hogy az utolsó két órában folyamatosan jöttek a telefonok, különböző ajánlatokkal, hogy kérjük Justin Biebert és a One Directiont XY helyekre XY típusú koncertre. Na, innen tudom én. - vonta fel Nin a szemöldökét, ami az ő nyelvén azt jelentette, hogy magyarázatot kér.

- Ez rám nem tartozik. Harry-t és Louis-t ismerte fel a tulajdonos. - tette maga elé Justin a kezét.

- De te is énekeltél. - kontrázott Niall.

- Az más...

- Szerintem ugyanaz. - vont vállat Liam.

- Szerintem meg nem. Mert ők ketten - mutatott Justin Harry-re és Louis-ra -, nem tudták magukat fegyelmezni nyamvadt bowling-golyók miatt, tehát én nem vagyok hibás, mert felfedeztek. - vont vállat nemtörődöm stílusban Justin.

- Igen, Justin, de rajtad sem volt álca. Tehát nem csak ők a hibások. - mondta Matt.

- Te ne pofázz, mert nincs okod rá. Nem te vagy benne az egészben. - forgatta unottan a szemeit Bieber.

- Nem pofáztam, egyrészt azért, mert csak szám van, másrészt meg azért, mert pofája csak a lónak és, újabban neked van. Ennyi. - vágott vissza rögtön Matt.

- Na jól van, kölyök. - még láttam is, hogy Justin agyvize forrni kezd egy magas fokon.

Matt elé lépett, és lekevert neki egy pofont.

- Áááállj meg! - állt közéjük Nina. - Mi a jóég bajotok van nektek? Mostanában levadultatok mind, mint az állat. Esetleg szívtok valamit?

- Levegőt. - szemtelenkedett Justin. _(SzabixDDD)

- Justin, fejezd be. - szólaltam meg nyugodtan.

- Miért? Idegesítene? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem, csak nagyon nem jön be ez a flegma stílus. Mégis kinek akarsz ezzel megfelelni, hogy így viselkedsz? - vágott közbe most már Sky.

- Nem téged kérdeztelek. - vigyorodott el Justin kényszeredetten.

- De téged sem kérdezett senki. - mondta Nina. - Komolyan, ilyenekkel nem fogok dolgozni. Vagy összeszeditek magatokat, és viselkedtek normálisan, és nem koncerteztek egy ki tudja milyen szórakozóhelyen, vagy repültök innen. Hát elegem van már. - zárta ránk az ajtót Nina.

Szótlanul mentünk fel a harmadikra, majd egy rövid 'jó éjt' elmormolása után, kattantak az ajtó zárai, és mindenki aludni ment.

Sky már bent volt a lakásban, és én is mentem volna be, csak valaki megragadta a karom, és visszahúzott.

- Haragszol rám? - kérdezte nagyot pislogva. Mosolyogva megráztam a fejem.

- Miért haragudnék? - támaszkodtam meg két kezemmel a mellkasán, míg ő átölelte a derekam.

- Hát a viselkedésért. - hajtotta le a fejét egy pillanatra, majd újra rám nézett.

- Nem haragszom. - nyomtam puszit a szájára.

Elvigyorodott és megcsókolt.

- Jó éjt. - lehelte ajkaimba.

- Neked is. - indultam volna én befelé, de nem sikerült, ugyanis karjai még mindig a derekamat ölelték. - Elengedsz?

- Igen. - mosolygott, de nem mozdult semerre.

- Azt látom. - vontam fel a szemöldököm. - Akkor jössz te is velem.

- Akkor megyek én is veled. - vigyorgott.

- Mért van az az érzésem, hogy kicsit kanos lettél? - böktem a mellkasára.

- Ne engem hibáztass. - vont vállat.

- Akkor kit?

- Magadat.

- Magamat? - néztem értetlenül rá. - Miért is?

- Nézd, hogy nézel ki. - lenéztem magamra. Farmer, csizma, pulcsi, kabát.

- Akár egy átlagos 17 éves.

- Érdekes, mást nem így látok. - harapott alsó ajkába. Pár perces csönd állt be, amit végül én szakítottam meg:

- Bemegyünk akkor?

- Be. - bólintott, majd végre elengedett, én pedig beléptem a lakásba, nyomomba Vele.

Azért mégsem hasonlítható a lépcsőház a meleg, otthonos lakáshoz.

Skyler már biztos aludt, így mi ketten a nappaliba telepedtünk le.

- Na szóval... mit csinálunk mi, így éjjel... ketten..? - nem kerülte el a figyelmemet az, hogy Harry jól kihangsúlyozza a szavakat.

- Milyen terveid vannak? - húztam az agyát. Átsuhant a döbbentség az arcán, majd a boldogság is.

- Hát, nem tudom. Talán kicsit érdekessé tehetjük a hajnalt...

Reggel:

Ha valaki most meglátna minket, simán félreértheti a helyzetet, és a következő percben már arról faggat, hogy tudom-e a gyerek nemét.

Nos, nem kell rosszra gondolni, ugyanis semmi olyan nem történt tegnap este, azaz hajnalban, ami pontot tegyen az i-re a kapcsolatunkban. Azért, kicsit furcsa lenne másfél napnyi járás után már lefeküdni vele. Nemde?

Végül, amikor öt órakor már nem volt beszédtémánk, és Harry lusta volt hazamenni (jellemző), úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk.

Igen, mind a ketten az én ágyamban, és ismétlem, nem csináltunk semmi rosszat.

A reggel azért is volt különleges, mert ma van Zayn 19. születésnapja. Így korábban keltünk, ugyanis át kellett állítsuk az említett ébresztőóráját, így az (hétalvó révén), észre sem vette.

Mi pedig, komótosan elkészültünk, és elmentünk a forgatás helyszínére. Persze Nina tudott az egészről, így nem is szólt, hogy hiányzik egy személy.

Tíz órakor aztán, amikor kaptunk egy kis szusszanásnyi szünetet, gondoltuk felkeltjük a születésnapost.

- De mit mondsz neki? Azzal fogod elintézni, hogy "bocs, otthon hagytunk"? - kérdezte Louis, amikor Niall tárcsázni akart.

- Megmondom neki, hogy olyan kómások voltunk, hogy nem vettük észre. - nyomta le vállat vonva a zöld gombot Niall, majd kihangosította.

- Haló? - szólt bele egy félig alvó hang.

- Zayn, hol a fenében vagy? - kiáltott bele Louis, mire a vonal végéről egy nagy csattanás hallatszott.

- Mi? Ki? Hol? Ja..én, ittho...basszus na. Miért vagyok én itthon, amikor a forgatáson lenne helyem? - elképzeltem magam előtt a fejét, amikor gondolkozik, hogy melyik kontinensen is van éppen.

- A sofőr most indul érted, tehát igyekezz! - nyomta ki Niall a hívást. - Húsz perc, emberek! - kiáltotta el magát, mire mindenki értetlenül meredt rá.

A terem ugyanis már rég fel volt díszítve, kaja és a többi behozva, tehát nem kellett semmit bejelenteni.

Egy szó, mint száz, de nem épp egy átlagos bulihoz készültünk itt.

Tíz perc elteltével:

- Látta valaki Carter-t? - kiáltottam el magam. Elküldtem az öltözőbe pár perccel ezelőtt, hogy hozza ki a kólásüveget, de még mindig nem került meg. Az öltözőbe sincs, és a kólát sem találtam helyén.

- Nem, de Kevin is hiányzik. - vakarta meg Matt a fejét.

- Na jó, legyenek boldogok, csak igyekezzenek már vissza. - rázta meg Sky a fejét.

A szerelmespár (mint kiderült, Skyler-nek igaza volt) nemsokára vissza is érkezett, Carter-nél pedig ott volt a kóla.

- Bocsi. - túrt bele dús, barna hajába, mire csak mosolyogva megráztam a fejem, és rákacsintottam. Szerintem vette a lapot, mert azonnal elvörösödött, azonban a pillanatot Paris rontotta el.

- Mit is képzelsz? - szeme dühtől izzott.

- Mit képzeljek? - kérdezte nyugodtan, Kevin derekát ölelve.

- Megmondtam, Carter, hogy ne kezdj ki vele! - fenyegette Paris.

- Ezt te szabályozod? - vonta fel Kevin a szemöldökét. Na jó, itt volt a pont, amikor jobbnak láttam észrevétlenül eltűnni, és magamba elsuttogni egy "wow"-t.

Öt perc sem kellett, Nina kapta a telefont, hogy megérkezett a szülinapos.

Mivel a terembe nagyon nem lehetett bújócskázni, így a két nagy ablakhoz szegezett sötétítőket húztuk be, és lekapcsoltuk a villanyt, tökéletes láthatatlanságot varázsolva a kis helyiségre.

- Biztos itt vannak? - hallatszott Zayn hangja, majd egy távolabbi helyeslő válasz, és ezt követően az elveszett bárány is belépett, majd az ajtó mellett levő kapcsolóval fényt varázsolt.

- Boldog szülinapot!! - kiáltottuk kórusba, tökéletesen egyszerre, mire Zayn megszeppent, majd elvigyorodott.

Innentől kezdve az események gyorsan pörögtek. Mindenki táncolt, evett, ivott, jól érezte magát.

Én Sky és Carter társaságában iszogattam egy pohár narancslevet, amikor a pillantásom elsiklott a termen. Buliztak, táncoltak, énekeltek, röhögtek, egyszóval megvolt a hangulat.

Azonban a terem másik részében kirajzolódott egy alak, a sötétségtől nem láttam ki volt, viszont a haja elárult mindent.

Aztán valaki hozzálépett, és hirtelen felindulásból megcsókolta. Abban a pillanatban két dolog volt számomra biztos. Egy, hogy a srác Harry. És kettő...hogy nem én vagyok az, aki megcsókolta...

 

Kegyelem.:$ xDD